Az irritáló és az imponáló brit dolgokat összegző toplisták után következzenek azok a jellegzetességek, amelyek a kint élő, de még be nem britült magyar számára besorolhatatlannak, perverz módon szórakoztatónak, de legalábbis furcsának tűnnek.

 Képeslapfétis 

Honnan ered a briteknek ez a fene nagy érdeklődése a képeslapok iránt?! Egyrészt Britföldön gyakrabban botlik bele az egyszeri bevándorló képeslapshopba, mint itthon, teszem azt, éppen nyitva tartó nemzeti dohányboltba. Másrészt... a kerek képeslapot, a szögletes képeslapot, a hosszú képeslapot, a rövid képeslapot, a 3D képeslapot, a zenélő képeslapot, a rezgő képeslapot. Képzeljük el mindezt stílus, anyag és alkalom vonatkozásában is.

A szigetország lakóinak képeslapfétise egész életüket végigkíséri. A kötelező adok, adok-kapok alkalmakon (születésnap, karácsony) túl, és a teljesség igénye nélkül akad képeslap babavárásra, baba érkezésre, iskolába menetelre, örök barátságra, ballagásra, sikeres vizsgára, új állásra, költözésre, munkahelyváltásra, emigrálásra, új kapcsolatra, eljegyzésre, házasságra, ha úgy alakul szakításra, folyamatban lévő válásra, válás kimondására. Itt kétféle megközelítési módra is gondoltak az alkotók: ünneplősre (Happy Divorce, Finally Free - Let's Party) és sajnálkozósra (Get Well Soon). Fellelhető képeslap betegség esetén „jobbulást kívánva", nyugdíjba vonulásra, elhalálozásra. Nem múlhat el alkalom képeslap nélkül, és nincs olyan képeslap, aminek ne lenne apropója. Illetve léteznek szöveg nélküli üres példányok, amelyekre a kedves vevő fogalmazhatja meg mondanivalóját a célszemélynek. A kapott üdvözlőlapokat illik viszonozni. Tipp: A „Köszönöm!" kártyákkal nem lehet mellélőni.

 Gyereksétáltatás pórázzal 

Igaz, hogy nem újdonság, és nem is kizárólag brit sajátosság, de a gyerekpóráz jóval elterjedtebb odakinn, mint kis hazánkban. A látvány így is sokkoló, főleg akkor, ha 5-8 fős csoportot sétáltató bébiszitterbe - ritkábban anyukába - szalad bele a meghökkent emigráns. A retró macskapórázhoz hasonló hámok mellett gyakoriak a progresszív, hátizsákhoz rögzített változatok is. Utóbbi humánusabb típusok így még plusz funkciót is tartogatnak. De minek szépíteni?! Attól az még egy PÓRÁZ! (Tudod, amivel a kutyádat sétáltatod.) Biztonságos és kényelmes. A gyerek nem esik vagy szalad el - ezt mondják a hozzáértők és a pórázpárti szülők. Praktikus, az biztos. Már ha nem rokkan bele a gyerek lelke, amikor később visszanéz magáról egy képet, amin anyu épp őt sétáltatja a házi kedvenccel együtt. Különben kár lenne megállni a gyerekpóráznál... A kölykök úgyis szeretnek mindent a szájukba venni, ráadásul egyesek még harapnak is. Gyerekszájkosarat nekik! Feel the irony.

 Helyesírás 

Jó, jó. Nálunk is egyre kevesebben használják a hosszabb ragokat a mondatokba és az ekezetek is sokak számára feleslegesnek bizonyulnak. Oké, hogy az angolban a betűzés is extra skillnek számít. De az igen kellemetlen, amikor a Balkánról érkezett vendégmunkást rendszeresen arról kérdezgetik a helybéliek, hogy ezt vagy azt a szót ugye így írják helyesen. A válasz pedig: „Hát, őőő... nem." 

 Öltözködés  

Nagykabát szandállal, nyári ruha hótaposóval, szigorúan harisnya nélkül. Mintha a női magazinok divat rovatai elevenednének meg. Ami a képeken jól mutat - és a légkondival ellátott műtermekben ideig-óráig valószínűleg elviselhető - az a szeles, 10-15 fokos rideg valóságban egyszerűen nem lehet praktikus. Nem is kell mindig a kényelmeset választani, hiszen az ember lánya, ha mulatni megy, gyakran az esztétikusabb - vagy annak vélt - darabot választja a komfortossal szemben. Egy magára valamit is adó brit lady pubba vagy buliba készülve ki nem teszi a lábát az utcára miniruha  (az a változat, amiben akarva-akaratlanul is könnyű villantani), tűsarkú platformcipő és erős smink nélkül. Az összhatás: meglehetősen cédás. De ne higgyük, hogy nem fáznak ők, vagy hogy hosszabb távon képesek lennének tipegni ezekben a topánokban. Gyakran látni, ahogy feladják, és mezítláb - kezükben meggyűlölt cipőjükkel - kolbászolnak tovább a brit éjszakában. Bájos. Pedig a britek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a ruháknak korábban. Egyikük legalábbis. „A társadalom alapja - mennél tovább töprengek, annál inkább elámulok rajta: a ruha." (Thomas Carlyle)

 Ahová a királynő is gyalog jár 

???

Mielőtt azt gondolnánk, hogy milyen beteg nép a brit...

Miss Volly