A rafkós látszatot keltő állásinterjús kérdések második helyezettje (csakis azért, mert ritkábban kérdezik) egész konkrétan így hangzik:

„Ha választhatna egy állatot, akkor melyik bőrébe szeretne bújni?"

- ...? Miért érzem úgy (újfent), hogy pszichoanalízisre jöttem? Szívesen részletezném tovább a szakmai tapasztalataimat, a tanulmányaimat és - ha ragaszkodik hozzá , Kedves HR-es - a hobbijaimat. Nade! Ha majd jobban el szeretnék merülni az önismeretben, akkor annak megfelelő helyet, időt és szakembert választok. Analizálgatni csak akkor tessék, ha én azt szépen kérem! Nem vagyunk teljesen elveszettek, érezzük a kérdés mögött a hátsó szándékot. Ám mivel csak sejtéseink vannak, kezdjük a megoldással:

„ /.../ Hát, ..... először azt hiszi, hogy bizonyára rosszul hallotta a kérdést, de az interjúztatóra pillantva rájön, hogy igen, mindent jó hallott, majd gondolatok cikáznak a fejében, hogy vajon mi lehet a jó válasz, miközben nem tudja elnyomni a kérdőjelet, hogy minek kérdeznek ilyen zöldségeket? /.../

Válasszon egy szimpatikus állatot, mondjuk az oroszlánt, amely erős és vezetésre termett, vagy válassza az intelligens és szeretett delfint. Mondhatja azt is, hogy gorilla szeretne lenni, mert akkor nagy lenne és erős, felmászhatna a fák tetejére és messzire elláthatna, tudná mi történik a dzsungelben. Végső soron nem az a fontos, hogy milyen állatot választ, hanem a magyarázat, hogy miért annak az állatnak a bőrébe bújna. Az interjút vezető szakember azt figyeli, hogy hogyan próbálja a kérdést megválaszolni, milyen a probléma megközelítése, hogyan építi fel a válaszát.

 

Az ilyen váratlan kérdéseknél nincsenek jó vagy rossz megoldások. Lehet, hogy a kérdések furcsának, oda nem illőnek tűnnek, de az is céljuk, hogy kibillentsék Önt az interjú helyzetből. Ugyanakkor lehetőséget adnak, hogy megmutassa, mennyire vannak kreatív ötletei és mennyire találja fel magát váratlan helyzetekben. A legrosszabb, amit tehet, ha elkezd értetlenkedni, hogy hogy jön ide ez a kérdés, vagy csak a vállát vonogatja, hogy nem jut eszébe semmi. Az interjúztató ebből azt vonhatja le, hogy ha a munkája során találkozik egy váratlan problémával, akkor ott sem lesz képes gyors és ötletes megoldással előállni. /.../"

Forrás: Profession,http://www.profession.hu/cikk_interju/20110627/frappans-valaszok-az-allasinterjun/573

Ez a kis „zöldség" valójában a Metamorfózisok névre hallgató pszichológiai teszt egy játékos, módosított (lebutított) változata, és ebben a játékos, módosított (LEBUTÍTOTT) formában akár laikusok számára is használható az interjúztatók nagy örömére. (Az eredeti pszichológiai teszt három részes, így a fent említett kérdést egy negatív választással - „Milyen állat nem lennél?" - és kiegészítő kérdésekkel toldja meg, s a pozitív-negatív választásokat együttesen értelmezi. Az igazi verzió egyébként az állattal együtt húsz kategóriát - pl. „Milyen tárgy/növény/szín lennél?" - vonultat fel, melyek más-más lelki funkciókkal foglalkoznak.)

A munkáltató tehát elsősorban a kreatív ötletekre, valamint a problémamegoldó és stressztűrő képességünkre utazik. Hát lássuk! Vannak szakmák, ahol kézenfekvő a válasz erre a kérdésre. Ilyen a fizikai munkát végzőknek - például az árufeltöltőknek - a fürge mókus, brókereknek a tőzsde cápa, a felnőttiparban tevékenykedőknek pedig a torkos borz. Sajnos ezeket nem mindenhol ajánlott bedobni. De csak akadnak örök érvényű „állatságok"! Válasszam a hűséges kutyát, a bölcs baglyot vagy a ravasz rókát? Nem jó, sablonválasz mind! Inkább választom a szorgos hangyát, az igás lovat vagy a fejős tehenet. Alakul, de még mindig nem az igazi...

Itt azt írják, hogy a magyarázat a fontos, nem az állatválasztás. Nem mondom, a gorillás példában van fantázia. Azt viszont a cikkben már ellőtték, így nem lenne eredeti. Majd azt mondom, hogy csótány akarok lenni, mivel az szívós, kipusztíthatatlan és többnyire magányos jószág. Vagyis nincs az a betegség, ami ledöntene a lábamról, ami miatt ne tudnék munkába állni. Ha a csótány mellett döntök, burkoltan még azt is közlöm, hogy nem vagyok az a családcentrikus típus, így minden túlórát bevállalok. Vagy majd azt mondom, hogy kólibaktérium akarok lenni, hiszen az húsz percenként osztódik, és 37 fok fölött érzi jól magát. Vagyis kifogástalanul működik a figyelemmegosztó képességem, rövid időn belül egyszerre több feladatot is el tudok látni. Ráadásul a meleget is jól bírom, így a cég nyáron spórolhat a légkondin. Nem! Azt hiszem jobban teszem, ha a gorillánál maradok. Elvégre az egy jámbor állat, ami nehezen jön ki a sodrából.

Értem én, hogy a kérdés célja a kizökkentés. Engem már sokszor, sok helyzetben értek különféle meglepetések, de amikor konyhapszichológiával felvértezett interjúztatók állnak neki fölényesen „agykurkászni" (Tisztelet a kivételnek!), akkor valóban megáll az ütő..., és felmegy a pumpa.

Agyaló Aligátor