A blogról

Komoly és komolytalan, helyenként öncélú morfondírozások az "elveszettnek" titulált generációt (Y generációt) érintő kérdésekről.

Facebook

Utolsó kommentek

Elveszett generáció

Komoly és komolytalan, helyenként öncélú morfondírozások az "elveszettnek" titulált generációt (Y generációt) érintő kérdésekről.

2013.10.30. 23:38 elveszett generáció

Furcsa brit dolgok

Az irritáló és az imponáló brit dolgokat összegző toplisták után következzenek azok a jellegzetességek, amelyek a kint élő, de még be nem britült magyar számára besorolhatatlannak, perverz módon szórakoztatónak, de legalábbis furcsának tűnnek.

 Képeslapfétis 

Honnan ered a briteknek ez a fene nagy érdeklődése a képeslapok iránt?! Egyrészt Britföldön gyakrabban botlik bele az egyszeri bevándorló képeslapshopba, mint itthon, teszem azt, éppen nyitva tartó nemzeti dohányboltba. Másrészt... a kerek képeslapot, a szögletes képeslapot, a hosszú képeslapot, a rövid képeslapot, a 3D képeslapot, a zenélő képeslapot, a rezgő képeslapot. Képzeljük el mindezt stílus, anyag és alkalom vonatkozásában is.

A szigetország lakóinak képeslapfétise egész életüket végigkíséri. A kötelező adok, adok-kapok alkalmakon (születésnap, karácsony) túl, és a teljesség igénye nélkül akad képeslap babavárásra, baba érkezésre, iskolába menetelre, örök barátságra, ballagásra, sikeres vizsgára, új állásra, költözésre, munkahelyváltásra, emigrálásra, új kapcsolatra, eljegyzésre, házasságra, ha úgy alakul szakításra, folyamatban lévő válásra, válás kimondására. Itt kétféle megközelítési módra is gondoltak az alkotók: ünneplősre (Happy Divorce, Finally Free - Let's Party) és sajnálkozósra (Get Well Soon). Fellelhető képeslap betegség esetén „jobbulást kívánva", nyugdíjba vonulásra, elhalálozásra. Nem múlhat el alkalom képeslap nélkül, és nincs olyan képeslap, aminek ne lenne apropója. Illetve léteznek szöveg nélküli üres példányok, amelyekre a kedves vevő fogalmazhatja meg mondanivalóját a célszemélynek. A kapott üdvözlőlapokat illik viszonozni. Tipp: A „Köszönöm!" kártyákkal nem lehet mellélőni.

Képeslapfétis.jpg

 Gyereksétáltatás pórázzal 

Igaz, hogy nem újdonság, és nem is kizárólag brit sajátosság, de a gyerekpóráz jóval elterjedtebb odakinn, mint kis hazánkban. A látvány így is sokkoló, főleg akkor, ha 5-8 fős csoportot sétáltató bébiszitterbe - ritkábban anyukába - szalad bele a meghökkent emigráns. A retró macskapórázhoz hasonló hámok mellett gyakoriak a progresszív, hátizsákhoz rögzített változatok is. Utóbbi humánusabb típusok így még plusz funkciót is tartogatnak. De minek szépíteni?! Attól az még egy PÓRÁZ! (Tudod, amivel a kutyádat sétáltatod.) Biztonságos és kényelmes. A gyerek nem esik vagy szalad el - ezt mondják a hozzáértők és a pórázpárti szülők. Praktikus, az biztos. Már ha nem rokkan bele a gyerek lelke, amikor később visszanéz magáról egy képet, amin anyu épp őt sétáltatja a házi kedvenccel együtt. Különben kár lenne megállni a gyerekpóráznál... A kölykök úgyis szeretnek mindent a szájukba venni, ráadásul egyesek még harapnak is. Gyerekszájkosarat nekik! Feel the irony.

gyerekpóráz.jpg

 Helyesírás 

Jó, jó. Nálunk is egyre kevesebben használják a hosszabb ragokat a mondatokba és az ekezetek is sokak számára feleslegesnek bizonyulnak. Oké, hogy az angolban a betűzés is extra skillnek számít. De az igen kellemetlen, amikor a Balkánról érkezett vendégmunkást rendszeresen arról kérdezgetik a helybéliek, hogy ezt vagy azt a szót ugye így írják helyesen. A válasz pedig: „Hát, őőő... nem." 

Betűzés.jpg

 Öltözködés  

Nagykabát szandállal, nyári ruha hótaposóval, szigorúan harisnya nélkül. Mintha a női magazinok divat rovatai elevenednének meg. Ami a képeken jól mutat - és a légkondival ellátott műtermekben ideig-óráig valószínűleg elviselhető - az a szeles, 10-15 fokos rideg valóságban egyszerűen nem lehet praktikus. Nem is kell mindig a kényelmeset választani, hiszen az ember lánya, ha mulatni megy, gyakran az esztétikusabb - vagy annak vélt - darabot választja a komfortossal szemben. Egy magára valamit is adó brit lady pubba vagy buliba készülve ki nem teszi a lábát az utcára miniruha  (az a változat, amiben akarva-akaratlanul is könnyű villantani), tűsarkú platformcipő és erős smink nélkül. Az összhatás: meglehetősen cédás. De ne higgyük, hogy nem fáznak ők, vagy hogy hosszabb távon képesek lennének tipegni ezekben a topánokban. Gyakran látni, ahogy feladják, és mezítláb - kezükben meggyűlölt cipőjükkel - kolbászolnak tovább a brit éjszakában. Bájos. Pedig a britek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a ruháknak korábban. Egyikük legalábbis. „A társadalom alapja - mennél tovább töprengek, annál inkább elámulok rajta: a ruha." (Thomas Carlyle)

sonkakucuk.jpg

 Ahová a királynő is gyalog jár 

WC CHESTER, ANGLIA.jpg

???

Mielőtt azt gondolnánk, hogy milyen beteg nép a brit...

WC BUDAPEST.jpg

Miss Volly

komment · 1 trackback

Címkék: magyar brit furcsa emigráns külföldön élés


2013.08.12. 03:32 elveszett generáció

Top 10: a legimponálóbb mindennapi brit dolgok

Álljon itt a korábbi lista szigorúan szubjektív folytatása a pozitívumokkal:

 10. Az újdonság varázsa 

Igaz, hogy a világ bármely másik pontján magával ragadhat ez az érzés, de a kezdő bevándorlóra jellemző, hogy euforikusan örömködik minden új dolog felett Britföldön is. Legyen az a baloldali közlekedés csodája, egy festői szépségű walesi táj, mini fesztivál feeling a londoni Camdenben, relaxálás a Regent's Parkban, egy jó cider (na nem az a két márka, amelyik otthon kapható) egy liverpooli pubban, vagy az első bevásárlás élménye bármelyik brit üzletben. Sőt! Még az idővel irritálóvá váló dolgok is kedvező színben tűnnek fel kezdetben. ***SPOILER: Utálok ünneprontó lenni, de a mágia nem tart örökké és véget ér, ahogy mindehhez hozzászoksz. SPOILER VÉGE***

 9. Tömegközlekedés 

Tisztább, pontosabb, átláthatóbb, szervezettebb, kiterjettebb tömegközlekedési hálózat, mint mondjuk a jó öreg BKK és MÁV együttvéve. Néhány imponáló részlet: Minden vonatállomáson és minden vonaton nemcsak a végállomást, de a megállók nevét is láthatod és minden további információt, amire még szükséged lehet. A híres londoni Oyster rendszernek köszönhetően nem kell kötekedni az ellenőrökkel. A metrón, az overgroundon és a vonaton nem ciki az utastársak által otthagyott napilapokat olvasgatni. Hazajövet már nem sokallod a teljes árú BKK bérlet árát, mert a brit tömegközlekedés helyi viszonylatban is drága.

 8. Időjárás (Pro): enyhébb tél 

Keveset promózzák, pedig a brit időjárásnak van előnye is. Ki hiányolná az életéből a fagyos mínuszokat?! Főként a -20 fokokat. Pontos földrajzi helyzettől függ persze, de a tél enyhébb és kevesebb havazással jár, ha jár egyáltalán. (Skócia északi része kivétel.) Front: az nincsen. Hálát adsz az égnek azért a néhány langyosabb hónapért és migrénmentes időszakért.

 7. Átláthatóbb ügyintézés 

A mindent szájbarágásnak (ami később a bevándorló tompulásához vezethet) itt köszön vissza az a nagy előnye, ami megkönnyíti az ügyintézéssel (NI number, regisztrálás GP-hez/házi orvoshoz stb.) kapcsolatos kezdeti nehézségek feldolgozását, illetve a magyar megfelelőktől eltérő dolgok megértését. Sokszor még gyorsabb is, bár ügy típusa és helyszíne válogatja. Megkedveljük.

 6. Kaja (Pro): nemzetek konyháinak,termékeinek elérhetősége 

Sokan szidják a a brit konyhát, pedig szerintem alapjában véve nem olyan rossz. Nyilván van jobb is, de például egy házi készítésű Sunday roastért bármikor eladnám a lelkem. Aki ezzel nincs így, az sem marad éhen, mivel az emigránsokkal érkező különféle (szinte valamennyi) nemzeti ételhez, termékhez könnyen hozzá lehet jutni. Könnyebben, mint kis hazánkban. Így mindenki találhat kedvére való „pótlékot" magyar kedvence helyére. (Bár azok sem beszerezhetetlenek, csak megfelelő helyen kell keresgélni.) Ha a Túró Rudi mégsem lenne elérhető, akkor van helyette ezerféle más földi jó, teszem azt, sajttorta vagy ecetes csipsz... ki mire tud rákattanni. Beléjük szeretsz és hazatérve hiányolod új favoritjaidat.

Sunday roast.jpg

 5. Gyalogos a zebránál  

Míg itthon a gyalogos gyakran malmozásba kezd, hogy elfoglalja magát és megóvja életét mielőtt lelépne a járdáról, addig Britföldön az autósnak, ha járókelőt lát a zebránál, az valóban azt jelenti: Állj! Olyannyira, hogy amikor a magyar bevándorló rutinosan lecövekel a zebra előtt, a brit sofőr már messziről integet, hogy haladjunk már. (Vigyázat! Viszont, ha olyan helyen kelnénk át, ahol nincs zebra, akkor nem veszik le a lábukat a gázpedálról.) Egyetlen veszélye, amikor a hazalátogató emigráns - brit gyalogos rutinnal és a baloldali közlekedésre átállva - a biztonságérzet magabiztos mámorában megy át a hazai zebrán. Ekkor jó esetben csak jó nagy meglepetés, rosszabb esetben inkább bele se gondoljunk, hogy mi érheti. Take care! Noha a brit zebrán való átkelés jó dolog, mégis időbe telhet, mire megszokod, mert gyanakvóan fogadod.

 4. Egészségügyi ellátás: ingyenes gyógyszerek, tanácskérő vonal 

WTF?! Walesben és Skóciában - egyébként még Észak-Írországban - minden gyógyszer, amit az orvos ír fel, ingyenes az odaemigráló regisztráltaknak is. Nem kell fizetni a recept után, mint Angliában. Egyébként az angol országrészen is lehet spórolni  például a fogamzásgátló tablettákon, illetve egyes betegségek, korosztályok, élethelyzetek esetén itt is ingyenes a gyógyszer (részletek angolul itt). Imponáló s egyben megnyugtató, hogy van egy olyan tanácskérő/elsősegély vonal, amit cinkes, de még nem életveszélyes helyzetekben NONSTOP tárcsázhatsz. A vonal másik végén egy nővér ül, aki útmutatást ad, hogy hogyan kezeld a szituációt, ill. szükséges-e orvoshoz menned a problémáddal. A NHS Directtel konzultálni egyáltalán nem ciki. A britek olyan gyakorlottan hívják, mintha csak pizzát rendelnének, ilyen bajokkal: "Elrontottam a gyomrom, mit tegyek?"; "Még nem ment le a lázam, menjek-e orvoshoz?"; "Elvágtam a lábam, segítség!" De azért kint sem éri meg betegnek lenni. Jó egészséget! (Az egészségügyi ellátásnak - pl. egyes orvosok hozzáértésével kapcsolatban - úgy hírlik akadnak árnyoldalai is, de jelen sorok írójának a hátrányokhoz hál' Istennek nem volt szerencséje.) 

NHS direct.jpg

 3. Szelektív hulladékgyűjtés ösztönzése  

Britföld nem minden pontján ugyan, de egyre terjed az a művelet, amikor a szemétszállítók - nevelő célzattal - a ház előtt hagyják a szelektíven - kétfelé - szét nem válogatott hulladékokat. Hogy ebben mi a jó? Bár nem kedvelem, amikor Állambácsi papásat játszik, de amikor ezt valaki más életének védelmében teszi - legyen az a „Földanya" - akkor az atyáskodás mégiscsak jogos. Megszokandó.

 2. Kedvesség 

Még akkor is, ha tudhatjuk, hogy nem minden brittől szívből jövő, kinek ne esne jól egy kedves mosoly vagy néhány szívélyes szó? Jöjjön az egy random sétálótól egy parkban, aki megjegyzi, hogy "Milyen szép napunk van!", egy segítőkész útbaigazítótól vagy egy kedves biztonsági őrtől, aki freaknek néz, ha belépés előtt meg akarod mutatni neki egy másik T*scoban vásárolt dolgaidat. Bunkók  persze mindenhol akadnak szerte a nagyvilágban, de viszonylag kevesebb példány tengődik belőlük odakinn. Általában még ők is udvarias kommunikációval kompenzálják taplóságukat. Mindig kedvére való az embernek, ha nem úgy beszélnek vele, mint egy darab fekáliával- ahogy az esetenként megtörténik a szolgáltató és a vendég/ügyfél részéről egyaránt egy keletebbre fekvő országban. A britek kedvessége eltanulandó. (Kivétel: Nem dőlök kardomba, ha a „gentlemanek" nem nyitják ki előre az ajtót, de hogy még rám is csapják, az valóban fájó.)

 1. Több munkalehetőség 

Surprise! Surprise! Gondolom nem fordulsz le a székről meglepetésedben, Kedves Olvasó. Válság ide, „elveszett" generációs nehézségek oda, Britföld nagyobb térség több munkahellyel. Természetesen a több álláslehetőség nem feltétlenül egyenlő az ideális munkával. De ezt már tényleg ember kitartása/tehetsége/szerencséje/sorsa válogatja. A több munkalehetőség mindenesetre sokat nyom a latban.

keep-calm-and-carry-on.png

Témát záró poszt következik a két listán nem szereplő furcsa mindennapi brit dolgokkal...

Miss Volly

komment · 1 trackback

Címkék: magyar brit jó dolog Top10 külföldön élés


2013.08.05. 01:01 elveszett generáció

Top 10: a legirritálóbb mindennapi brit dolgok

Legalább százezer kint élő magyar, csaknem fél generációnyi kivándorlást - közülük sokan britföldi célállomást - fontolgató „elveszett" lélek... Felvetődhet a kérdés: Mi ebben a jó? Jó nagy közhely, de igaz: Mindennek van előnye és hátránya is. Mivel a magyar köztudottan pesszimista, következzenek elsőként a negatívumok.

 10. Tűzvésztől való félelem 

Valahol érthető a britek pirofóbiája, ami az 1666-os nagy londoni tűzvész óta ott ólálkodik kollektív tudattalanjukban. Ez néha szórakoztató, máskor viszont zavaró. Időnként irracionális paráik vannak a tűzveszéllyel kapcsolatban. Ilyen például a bekapcsolva felejtett konnektor esete. (A brit konnektorokat külön ki-be kell kapcsolgatni, hogy áram alatt legyenek.) Gyakran megkaphatod érte az "It's a fire risk!"  (≈ Tűzveszély! Figyejjé' oda!) felháborodást. Magyarázhatod, hogy akkor nálunk a Balkánon meg nonstop megy az áram, így folyamatos tűzveszély áll fenn. Ugyanakkor számomra érthetetlen, ahogy a valóban rizikós helyzetekről meg egyszerűen megfeledkeznek. Legyen az egy éjszakára rendszeresen magára hagyott égő gyertya, ami relatíve elég nagy fire risk. It's okay, majd megszokják, hogy te a konnektort olykor bekapcsolva felejted.

 9. Kaja (Kontra): vízízű zöldségek és gyümölcsök 

Irgalmatlanul kiábrándító tud lenni, amikor jóízűen beleharapsz például egy paradicsomba vagy kígyóuborkába, - legalábbis ezekre a kísértetiesen hasonlító zöldségekbe - majd megállapítod, hogy ez bizony csak látszatra az. Valójában fagyott zselé állagú vizet rágcsálsz. Sebaj, majd megszokod! Vagy bőséges öntettel fogyasztod, ahogy a britek teszik. Azokból legalább igen széles a választék. (Btw, ha nagyon utánajársz találhatsz ízletesebbeket is, csak jó helyen kell keresni.)

 8. Padlószőnyeg 

Pihe, puha, és ha véletlenül rálötykölsz egy kis cidert, akkor nem hagy látható foltot. De azért nem szívesen pásztáznék végig rajta egy mikroszkóppal. Félek, egy olyan új világ tárulna elém, amit inkább nem szeretnék megismerni. Allergiásoknak meg aztán külön élmény. Ja, hogy neked olyanod nincs?! Ne aggódj, még lehet. Nem baj, túléled valahogy.

 7. Szeparált hideg és meleg csapok 

Jéghideg vs. tűzforró víz: Keverd össze a kezedben! Vigasztaljon az, hogy a britek sem kedvelik különösebben ezt az elszabott dizájnt és elbénázott vízvezetékrendszert. Ezért sem ritkák náluk a nálunk is jól bevált keverőcsapokkal felszerelt háztartások. De ha a régivágású szeparált megoldással hozna össze a sors, ne kenődj el, annak is megvan a maga bája. A kádak csapjait gumicsővel szokás összecsatlakoztatni. Ami bár nem túl esztétikus, de legalább felváltva folydogál belőle a langyos/fagyos/forró víz, ami javítja a vérkeringésedet. No worries, majd megszokod!

 6. Kellemetlen háztáji zajforrások: csapódó ajtók és papírvékony falak 

Mindig nagy élmény a legédesebb álmodból egy enyhe lefolyású szívrohamra ébredni. A brutális zaj okozója a hidraulikus ajtózáró névre hallgat, amit én kinti létem alatt csak ajtócsapkodó lóf*sznak becéztem. A kényelmi célokat szolgáló, vagy a gömb alakú kilinccsel való ajtóbecsukcsapást megkönnyítendő kütyüvel nem is lenne olyan nagy gond, ha nem laknátok olyan sokan együtt egy házban. ***SPOILER: Ó, nem feledkeztem meg a tömegszállásokról sem, csak egy sokkal előkelőbb helyen szerepelnek a listán. SPOILER VÉGE*** A holtverseny másik helyezettje, a magyarhoz képest papírvékony brit fal pedig egyrészt tovább erősíti az ajtó-p-ü-f-ö-l-é-s-t, másrészt lehetővé teszi, hogy lakótársaid bélhangjait is tisztán halld. Semmi gond, előbb-utóbb hozzászoksz.

hidraulikus ajtózáró.jpg

 5. Kétszínűség? 

Jó. Tudom én, hogy nem illik általánosítani, hiszen az ember nemtől, kortól és kultúrától függetlenül is lehet alamuszi. Mégis... van valami a britek konfliktuskerülő mentalitásban és túlontúl udvariaskodó kommunikációjában, amitől képmutató népnek tűnhetnek. Vagyis, nem a velejükig sunyik, csupán finomkodva adják a tudtodra, ha el szeretnének érni valamit. Kevésbé illedelmes, de talán illusztris példa: (szelíd hangon, némi mosoly kíséretében) "Are you gonna switch it off?" = Azt ki fogod kapcsolni? (Mármint a konnektort. Mi mást?!); értsd: Takarodj, és kapcsold ki! Kellő empátiával - aminek tapasztalataim szerint sok esetben ők meg híján vannak - a bevándorló megtanulhatja értelmezni és kezelni az ilyen helyzeteket. Vigyázat, a túlzott finomkodás ragályos!

 4. Időjárás (Kontra) 

Köztudott, de megemlítendő: eső, eső, eső... A Forrest Gump c. film egyik jelenete jut eszembe, amelyikben a főhős arról beszél, hogy hányféleképpen eshet az eső Vietnamban. Az a leírás majdnem teljesen igaz Britföldre is azzal a különbséggel, hogy nem egyfolytában szakad, hanem általában jön-megy a hol kiadósabb, hol szemerkélősebb zuhé. (Közben meg olykor kisüt a nap.) Emellett a szigetország még huzatos is. A kiadós csapadék még hagyján, de a szűnni nem akaró szél bizony igen kellemetlen tud lenni. Nyár: az nincsen. Ha nagyon akarod, megszokod.

 3. Tirpák étkezési és alkoholfogyasztási kultúra 

Legalábbis tirpákabb annál, ahogy azt feltételezed. Elsősorban a hollywoodi filmeknek köszönhetően élhet az ember fejében egy rakás elavult sztereotípia, miszerint a britek (amcsiknak angolok) sznobok, karót nyelt előkelőségek, finomkodók vagy zavarba ejtően udvariasak lennének. Még ha utóbbiban van is némi igazság, az étel- és alkoholfogyasztási szokásaikon ez egyáltalán nem érződik. Van az az archaikus mondás, hogy „magyar ember evés közben nem beszél". A britje meg előtte nem. A következő mondat soha nem fogja elhagyni a száját: Jó étvágyat kívánok! Ehhez jön még a sétálás közbeni főétel zabálás. (Ok, nálunk is előfordul, hogy lecsúszik egy szendvics útközben a BKK-n, de bizonyos fogásokat kultúrember asztalnál ülve, és késsel meg villával fogyaszt.) Az alkoholfogyasztásról meg csak annyit, hogy ha a magyar ember sírva vigad, akkor a brit meg addig vedel, amíg ki nem jön belőle az ősállat és/vagy be nem ájul. (Sok poszt illetve képes összeállítás született a témában, így nem is részletezném ezt tovább.) OMG... kultúrsokk! Ha szorult beléd némi jó érzés nem veszed át.

brit étel és alkoholfogyasztási kultúra.jpg

 2. Tömegszállás 

Ritkán fordul elő, hogy az emigráns ne egy olyan albérletben kezdje meg brit pályafutását, ahol nyolcadmagával lakhat egy házban. Kollégium feeling... Közös konyha, közös fürdőszoba, olykor közös nappali, bizonyos értelemben közös magánélet. Lopkodás a közös hűtőből, várakozás a közös mosógépre, egymás befújása a házinéninél stb. Kemény ez egy olyan országban, ami hemzseg a világ különböző pontjairól érkezett bevándorlóitól, bár a nézeteltérések sokszor nem is kulturális különbözőségekből, hanem kulturálatlan emberi hülyeségekből adódnak. De legalább mindig akad társaságod. És mindig van olyan, aki nálad rosszabb helyen él. Például a munkahelyén. Hogy megszokod-e? Egy ideig biztos elviseled.

 1. Tompulás - vagy ahhoz hasonló 

Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy miért támad az embernek az a benyomása, hogy napról napra csökken az agykapacitása, és ezzel párhuzamosan elkényelmesedik egy kicsit. Ez az érzés ott van sok jelentéktelennek tűnő mindennapi brit dologgal kapcsolatban. (Természetesen kivételt képeznek a listán szereplő szeparált csapok!!!) Ott van a maguktól csapódó ajtókban, a járni láthatóan képes időseknek és jól megtermett embereknek szánt elektromos kiskocsikban, az egyes tárgyakhoz tartozó használati útmutatókban, melyek komplett megoldási javaslatokat kínálnak, ha tönkre tennénk őket (pl. eltört szempillaspirál megjavítása). Vagy ott van bizonyos könyvekben, a gondolkodás csíráját is elfojtó közleményekben. Sajnos már nem tudom szó szerint felidézni azt a szép hosszú körmondatot, ami a lapozásra hívja fel a figyelmet, de emlékeimben csak így él: A következő oldalon folytatódik, kérjük lapozzon... lapozzá', Paraszt! (Köszönöm, de szeretnék erre magamtól rájönni!)

Szóval, mintha kicsit minden le lenne egyszerűsítve/butítva, valamint szájba lenne rágva. Könnyen lehet, hogy ez az egész csak nézőpont kérdése, de úgy tartják, hogy a kényelmeset, a jót (?) könnyű megszokni. A tompulásnak ez a veszélye.

Figyelem! A lista szigorúan szubjektív. Folytatása következik a tíz legimponálóbb mindennapi brit dologgal...

Miss Volly

komment · 1 trackback

Címkék: magyar brit Top10 külföldön élés rossz dolog


2013.07.27. 00:57 elveszett generáció

Magyarázat

A külföldiek szerint a magyarok kreatívak, minden helyzetben feltalálják magukat. Magyarul a magyarok leleményes módon mindig megtalálják a kiskapukat. A magyarok szeretik megmagyarázni mások magyarságát: valahol mindenki - legalábbis aki feltalált valamit, vagy világhírnévre tett szert - szegről-végről magyar származású. A magyar lányok szépek. Pont. Ha két magyar együtt van, háromfelé húz, bezzeg, ha sírva-vigadásról van szó, akkor nagy az összetartás. Közkedvelt sztereotípia, hogy a pesszimizmus és kistestvére, a panaszkodás szoros kapcsolatban állnak a magyarsággal.

Az összmagyar sírás-rívás egyrészt történelmi okokra vezethető vissza: sorozatos megszállások, nemzethaláltól való félelem, tragikus sorsú nemzeti hősök (öngyilkos Széchenyi, fiatalon elhunyt Petőfi, emigráló Kossuth). A sopánkodás ott van a magyar irodalomban és a népdalokban is: többek között siralom-énekekben, bujdosó-versekben és kesergőkben. Vegyük alapul a Himnuszt. Sportolók panaszkodnak olykor arra, hogy egy döntő előtt szinte nagyobb kihívás átvészelni a magyar himnuszt, mint atlétaként teljesíteni. Főleg akkor, ha más nemzetiségű versenytársak himnuszából csak úgy sugárzik az erő, ami az ellenfelekre ösztönzően hat. A magyarokkal meg majd csak lesz valahogy,...jön majd a segítség felülről. De tekintsünk is el egy kicsit a Himnusz szövegétől, hisz egyébként sem csak a szenvedésről szól. Gyakran hallom azt külföldiektől, hogy bár gyönyörű a dallama, csak éppen olyan,...olyan szomorúan hangzik. Pedig B-dúrban íródott, így élénknek, vidámnak kellene lennie. Mégis olyan melankolikus az előadásmódja, hogy az embernek egy rosszabb napján kedve támad rá eret vágni. Nem volt ez mindig így. Erkel Ferenc egy jóval pörgősebb Himnuszt álmodott meg, ám nemzeti himnuszunk előadásának tempóját felettébb lelassították a húszas években, a trianoni békediktátum után. 

Nem is csoda, ha a kesergés úgy beégett a kollektív magyar tudattalanba, ahogy a jó fűszerpaprika a pörköltbe. Ezért van az, hogy a „sírás-rívás országát" maga mögött hagyó emigráns magyar is képes panaszkodni a napsütötte tengerpartról úgy, hogy közben mosolygós emberek veszik körül. Apropó, időjárás... A szélsőséges hazai időjárás a vele járó változatos hideg-, meleg- és kettős frontokkal egyszerre pusztítja az idegrendszert és szaporítja a kesergő kedvet. Vagy éppen újabb ürügyet szolgáltat a panaszkodásra: Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső... (Az a baj - érkezhetne erre a Belga válasz.) Itt vetődhet fel a kérdés: A magyar pesszimista, vagy inkább elégedetlen? Lehet, hogy akad jobb hely széles e világon, de van rosszabb is, ne feledjük! Mindenesetre megnyugtató az a tudat, hogy más nemzeteknél is szokás panaszkodni. És nemcsak itt a Balkánon. Egyes vidám mediterrán népek - akikkel ugyan a történelem kegyesebben bánt, de az időjárásra igazán nem lehet panaszuk - is ápolják kesergős hagyományaikat. Ott vannak például a spanyolok és ének-zenés-táncos panaszbombájuk, a flamenco.

panaszkodás.jpg

Apu jajgató tudatalattija vagyok... Lássuk, hogy zajlik egy panaszjátszma! Kedves Hallgató Fél, a panaszkodó segítséget vár tőled, de nem úgy, ahogy azt te gondolod. A játék arra megy ki, hogy te is belásd, a tanácsaid egytől egyig haszontalanok, mivel a kesergő már végigzongorázta magában ezeket a megoldási lehetőségeket (Eric Berne nyomán). A többség csak egy kis megértésre (meghallgatásra) vágyik. Így a legtöbb, amit tehetsz, ha jó hangosan megállapítod, hogy a panaszkodás tárgya sajnálatos. Ha nem így jársz el, akkor fennáll a veszélye annak, hogy egy hasonlóan perverz tevékenység kellős közepén találod magadat. A sopánkodás egyik - hazánkban igen elterjedt - változata a Kinek rosszabb? c. játék, avagy a közös kesergés, melynek lényege az, hogy übereljük egymás sajnálatos helyzetét. Az a szép, hogy ennek a versenynek nincsenek is igazi nyertesei.

Panaszkodni nyilván nem kellemes, bár állítom, hogy van olyan mazochista, aki élvezi. A hallgató fél viszont biztos, hogy megszenvedi. Kedves Panaszkodó, jó ha tudod, hogy fél óra kesergéssel már a másik agyát rombolod: megölöd az idegsejtjeit. Ezért hát ne lepődj meg, ha partnered egy kiadós panaszáradat után bezombul (mentálisan elkötődik) vagy egyszerűen otthagy. Muszáj védekeznie, különben neuronjai öngyilkolnak. Azt meg te sem szeretnéd, igaz? Panaszkodj akkor kis dózisban! Ne lépd át a 29 perces lélektani határt! Ha problémádat megoldani nem tudod, választhatsz kreatívabb, humánusabb módot annál, mint hogy panaszodat a másik arcába nyomatod. Foglald el magad valahogy! Tipp: mosogatás, panaszkodás panaszkönyvbe. (Mellesleg az optimizmusról az a hír járja, hogy tanulható.)

A magyarok kreatívak, minden helyzetben feltalálják magukat. Olyannyira, hogy gyakran hoznak létre új találmányokat. Sőt, olykor emigrálnak is, hogy így terjesszék vívmányaikat szerte a nagyvilágban. A magyar lányok szépek. Noha a magyarok nem túl összetartóak, van néhány dolog, amiben egyet érthetünk: Például, ha a magyarok leleményesek, hogy is lehetne bármelyik generációnk elveszett?!

H.V.

komment · 1 trackback

Címkék: magyar sztereotípia pszichológia hozzáállás panaszkodás


2013.07.02. 02:13 elveszett generáció

Bulvármárklár

Az állásinterjúkkal és az emigrálással foglalkozó posztok után következzen egy valamivel „könnyedebb" téma, amely minden generációt érint, és ami alól csak keveseknek adatik meg, hogy teljes mértékben ki tudják vonni magukat, mivel több fronton támad. Amit nemcsak a médián, hanem gyakran az ismerőseiden keresztül is kapsz az arcodba. Ez pedig a bulvár. Agyromboló hatásainak egyik összetevője az egyszerre egyoldalú, unásig ismételt (pl. villantott) és ordenáré  (pl. cukiskodik) nyelvezet. 

Íme egy ékes példa:

,,Ireland Baldwin dekoltázsa máris látványos

Alig kezdtek el rendes ütemben nőni a mellei Kim Basinger és Alec Baldwin 17 éves lányának,
Ireland Baldwinnak, máris büszkélkedik velük. A szerencsés géneket örökölt celebgyerek is megjelent hétfőn az amerikai divattervezők egyesületének díjátadóján, a CFDA Fashion Awardson Ireland Baldwin.jpgNew Yorkban, ahol egy piros, mélyen dekoltált ruhát viselt. A mellközt villantó Ireland Baldwin anyjához, Kim Basingerhez hasonlóan modellkedéssel indítja karrierjét: tavasszal a Twitteren számolt be arról, hogy már hivatalosan is a TwoManagementnek és az IMGModelsnek dolgozik. A 17 éves lány külseje édesanyja fénykorát idézi, és valószínűleg ezt pontosan tudja is, úgyhogy rá is játszik rendesen egy-egy pózzal. Bárhogy is, nevét és adottságait tekintve jó esélye van a sikeres modellkarrierre. Az egészségmániás celebgyerek a hírek szerint nem vitte magával az eseményre sztárszörfös pasiját, Slater Troutot, akivel viszont folyamatosan együtt lóg, és megállás nélkül posztolják a cukiskodó fotókat."

Forrás: Velvet, http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2013/06/04/ireland_baldwin/

Puszta perverzióból játsszunk el azzal a gondolattal, hogy hogyan lehetne némiképp szofisztikáltabb stílusban tálalni a semmit:

Ireland Baldwinon megfigyelhetők a test serdülőkori változásai

Ireland Baldwin2sepia.jpgKim Basinger és Alec Baldwin lánya, Ireland Baldwin elérte a pubertáskort. Másodlagos nemi jellegei korosztályának megfelelően fejlődnek. A 17 éves lány előszeretettel hangsúlyozza kezdődő nőiességét öltözködésével. A felbomlott színészcsalád sarja egy mélyen dekoltált piros ruhában jelent meg a CFDA Fashion Awardson New Yorkban. (Szegycsontja kilátszott.) Ireland Baldwin édesanyja nyomdokait követve modellként kezdi meg pályafutását. Amilyen az anya, olyan a leánya. Ennek tudatában Ireland szeret a kamerák kereszttüzében állni. Minden bizonnyal sikeres modell válik majd belőle. A díjátadó ünnepségre nem kísérte el kedvese, Slater Trout, aki népszerű szörfös hírében áll. A fiatalok azonban sok időt töltenek együtt, és meghitt pillanataikról rendszeresen tesznek közzé tüneményes fotókat a közösségi oldalakon.

Ha stílusa mellett a bulvár tartalmára is szeretnék reflektálni, akkor lehetne így is:

Márklár Márklár márklárja márklár márkláros

Márklár márklároltak márkláros márklárban márklárolni a márklárjai Márklár Márklár és Márklár Márklár márklár márkláros márklárjának,  Márklár Márklárnak márklár márklárkodik márklárokkal. A márkláros márklárokat márklárolt márklármárklár márklár márklárolt márkláron a márklári márklárok márklárjának márklárján a kyle.jpgMÁRKLÁR Márklár Márkláron Márklárban, márklár márklár márklár, márklárosan márklárolt márklárt márklárolt. A márklárt márklároló Márklár Márklár márklárjához, Márklár Márklárhoz márkláran márklárkodással márklárolja
márklárját: márkláron a Márkláron márklárolt márklárról, márklár márklár márklárosan márklár a MárklárMárklárnak és a MárklárMárklárnak márklárkodik. A márklár márkláros márklár márklárja márklárja márklárját márklárolja, márklár márklár márklárt márklárosan márklárolja márklár, márklár márklár márklár márklárkodik márklárosan márklár-márklár márklárral. Márklár, márklárjár márklár márklárját márklárolva márklár márklár márklár a márkláros márklármárklárra. A márklármárkláros márklármárklár a márklárok márklár márklár márklárolta márklárral a márklárra márklármárkláros márklárját, Márklár Márklárt, márklárral márklár márklárosan márklár márklárol, márklár márklár márlkár márklárolják a márklároskodó márklárokat.

Márklár Márklár

komment · 1 trackback

Címkék: celeb bulvár márklár villantott cukiskodik


2013.04.25. 00:23 elveszett generáció

Hülye kérdések az állásinterjún: Milyen állat lennél?

A rafkós látszatot keltő állásinterjús kérdések második helyezettje (csakis azért, mert ritkábban kérdezik) egész konkrétan így hangzik:

„Ha választhatna egy állatot, akkor melyik bőrébe szeretne bújni?"


- ...? Miért érzem úgy (újfent), hogy pszichoanalízisre jöttem? Szívesen részletezném tovább a szakmai tapasztalataimat, a tanulmányaimat és - ha ragaszkodik hozzá , Kedves HR-es - a hobbijaimat. Nade! Ha majd jobban el szeretnék merülni az önismeretben, akkor annak megfelelő helyet, időt és szakembert választok. Analizálgatni csak akkor tessék, ha én azt szépen kérem! Nem vagyunk teljesen elveszettek, érezzük a kérdés mögött a hátsó szándékot. Ám mivel csak sejtéseink vannak, kezdjük a megoldással:

„ /.../ Hát, ..... először azt hiszi, hogy bizonyára rosszul hallotta a kérdést, de az interjúztatóra pillantva rájön, hogy igen, mindent jó hallott, majd gondolatok cikáznak a fejében, hogy vajon mi lehet a jó válasz, miközben nem tudja elnyomni a kérdőjelet, hogy minek kérdeznek ilyen zöldségeket? /.../


Válasszon egy szimpatikus állatot, mondjuk az oroszlánt, amely erős és vezetésre termett, vagy válassza az intelligens és szeretett delfint. Mondhatja azt is, hogy gorilla szeretne lenni, mert akkor nagy lenne és erős, felmászhatna a fák tetejére és messzire elláthatna, tudná mi történik a dzsungelben. Végső soron nem az a fontos, hogy milyen állatot választ, hanem a magyarázat, hogy miért annak az állatnak a bőrébe bújna. Az interjút vezető szakember azt figyeli, hogy hogyan próbálja a kérdést megválaszolni, milyen a probléma megközelítése, hogyan építi fel a válaszát.
 

Az ilyen váratlan kérdéseknél nincsenek jó vagy rossz megoldások. Lehet, hogy a kérdések furcsának, oda nem illőnek tűnnek, de az is céljuk, hogy kibillentsék Önt az interjú helyzetből. Ugyanakkor lehetőséget adnak, hogy megmutassa, mennyire vannak kreatív ötletei és mennyire találja fel magát váratlan helyzetekben. A legrosszabb, amit tehet, ha elkezd értetlenkedni, hogy hogy jön ide ez a kérdés, vagy csak a vállát vonogatja, hogy nem jut eszébe semmi. Az interjúztató ebből azt vonhatja le, hogy ha a munkája során találkozik egy váratlan problémával, akkor ott sem lesz képes gyors és ötletes megoldással előállni. /.../"

Forrás: Profession,http://www.profession.hu/cikk_interju/20110627/frappans-valaszok-az-allasinterjun/573


Ez a kis „zöldség" valójában a Metamorfózisok névre hallgató pszichológiai teszt egy játékos, módosított (lebutított) változata, és ebben a játékos, módosított (LEBUTÍTOTT) formában akár laikusok számára is használható az interjúztatók nagy örömére. (Az eredeti pszichológiai teszt három részes, így a fent említett kérdést egy negatív választással - „Milyen állat nem lennél?" - és kiegészítő kérdésekkel toldja meg, s a pozitív-negatív választásokat együttesen értelmezi. Az igazi verzió egyébként az állattal együtt húsz kategóriát - pl. „Milyen tárgy/növény/szín lennél?" - vonultat fel, melyek más-más lelki funkciókkal foglalkoznak.)

A munkáltató tehát elsősorban a kreatív ötletekre, valamint a problémamegoldó és stressztűrő képességünkre utazik. Hát lássuk! Vannak szakmák, ahol kézenfekvő a válasz erre a kérdésre. Ilyen a fizikai munkát végzőknek - például az árufeltöltőknek - a fürge mókus, brókereknek a tőzsde cápa, a felnőttiparban tevékenykedőknek pedig a torkos borz. Sajnos ezeket nem mindenhol ajánlott bedobni. De csak akadnak örök érvényű „állatságok"! Válasszam a hűséges kutyát, a bölcs baglyot vagy a ravasz rókát? Nem jó, sablonválasz mind! Inkább választom a szorgos hangyát, az igás lovat vagy a fejős tehenet. Alakul, de még mindig nem az igazi...

állásinterjú 2.jpg

Itt azt írják, hogy a magyarázat a fontos, nem az állatválasztás. Nem mondom, a gorillás példában van fantázia. Azt viszont a cikkben már ellőtték, így nem lenne eredeti. Majd azt mondom, hogy csótány akarok lenni, mivel az szívós, kipusztíthatatlan és többnyire magányos jószág. Vagyis nincs az a betegség, ami ledöntene a lábamról, ami miatt ne tudnék munkába állni. Ha a csótány mellett döntök, burkoltan még azt is közlöm, hogy nem vagyok az a családcentrikus típus, így minden túlórát bevállalok. Vagy majd azt mondom, hogy kólibaktérium akarok lenni, hiszen az húsz percenként osztódik, és 37 fok fölött érzi jól magát. Vagyis kifogástalanul működik a figyelemmegosztó képességem, rövid időn belül egyszerre több feladatot is el tudok látni. Ráadásul a meleget is jól bírom, így a cég nyáron spórolhat a légkondin. Nem! Azt hiszem jobban teszem, ha a gorillánál maradok. Elvégre az egy jámbor állat, ami nehezen jön ki a sodrából.

Értem én, hogy a kérdés célja a kizökkentés. Engem már sokszor, sok helyzetben értek különféle meglepetések, de amikor konyhapszichológiával felvértezett interjúztatók állnak neki fölényesen „agykurkászni" (Tisztelet a kivételnek!), akkor valóban megáll az ütő..., és felmegy a pumpa.

Agyaló Aligátor

 

komment · 1 trackback

Címkék: állat álláskeresés állásinterjú konyhapszichológia hülye kérdés HR-es


2013.04.18. 23:59 elveszett generáció

Emigrálj-e vagy senem?

A csesztetett generáció tagjainak csaknem fele teszi fel magának ezt a kérdést egy 2012-es TÁRKI felmérés szerint. A többség hazai perspektíva híján és/vagy megélhetési nehézségektől vezérelve és/vagy kalandvágyból és/vagy a sírós-rívós magyar közhangulattól menekülve döntene úgy, hogy hosszabb-rövidebb időre elhagyná az országot.

Néhány emigrálni vágyónak már akkor elmegy a kedve az egésztől, amikor tervét szétkürtöli szűkebb-tágabb környezetének. A reakciók skálája általában az „Itt hagysz minket?!" -től az „A mocskos hazaárulója vissza se jöjjön!"-ig terjed. Mekkora prosztóság! Épp akkora, mint nyelvtudás és kezdőtőke nélkül nekivágni a nagyvilágnak. A határozatlan idejű emigrálások mellett egyébként nem ritkák a határozott időtartamra   - pl. egy - két évre - szóló kivándorlások is. Más országokban ez teljesen elfogadott dolog. Ausztráliában például bevett gyakorlata van annak, hogy a fiatalság tanulás vagy munkavégzés céljából egy évet idegen földön  vendégeskedik a középiskolai tanulmányok befejezése és a felsőoktatásba lépés megkezdése előtt (GAP year). Ne feledkezzünk meg a jojó emigránsokról sem! Ők azok, akik néhány évet külföldön töltenek, majd ha honvágyuk támad hazajönnek, aztán újból kivándorolnak mondjuk valahova máshova, később újfent itthon élnek, stb. Az tehát, hogy  valaki egyszer felült a repülőre, nem egyértelmű jele annak, hogy soha többé nem tér vissza. Persze nyilván ilyen is van.

emigráció.jpg

Elterjedt magyar tévhit az is, hogy a külföldön élő honfitársunkat szétveti a della. Még ha így is van, a pénzt a kivándorló is megkeresi, nem pedig székeli. Olykor meg el is veri. Mert úgy érzi, megérdemli. Ez valahol érthető is, ha az emigráns a családja és a barátai nélkül tengődik egy idegen országban. Így kompenzál. A pénzkeresési lehetőség azonban csak az érem egyik oldala. De mi zajlik az ember lelkében, amikor úgy dönt, sírja nem feltétlenül ott lesz, ahol bölcsője vala?

A külföldön élés pszichológiájának egyik szakirodalma (Dr. Cathy Tsang Feign: Living abroad) négy szakaszt különböztet meg egymástól. Ezek - szabad fordításban - a következők: lelkesedés - ellenkezés - átváltozás - integráció. Mit is jelentenek ezek? (Az eredeti szöveg egy kicsit száraz, ezért idézet helyett most egy tapasztalatokkal alátámasztott, kicsit „líraibb" verziót kaptok az arcotokba.) Az első fázis a lelkesedés. Túláradó optimizmus, euforikus örömködés mindenek felett: „Miért jön mindenki azzal, hogy Britföldön állandóan esik, amikor az a kis zuhé csak jön-megy?; Milyen mosolygósak és kedvesek itt az emberek!"

Ezután következik ennek éles ellentéte, az ellenkezés. Határtalan pesszimizmus, szakadatlan hibakeresés mindenben és mindenkiben: „Mit nem adnék, ha láthatnám végre a Napot! Amióta itt vagyok, egy nap sem telt el eső nélkül!; Kétszínű brit banda! Csak vigyorogtok és állandóan arról kérdezgettek, hogy hogy vagyok. De én átlátok rajtatok! Igazából magasról tesztek rá(m)." A folyamat eddig nagyjából olyan, mint egy párkapcsolat dinamikája. És ahogy sokan „kijózanodáskor" szakítanak, úgy a legtöbb emigráns is ilyenkor dobbant.

A szakértő szerint kilenc hónapos kinti lét elteltével veszi kezdetét az átváltozás fázisa. Vagyis - a példánál maradva - a kezdődő bebritülés. Na, meg besírás, amikor az ember lánya azon kapja magát, hogy erőltetett mosolyok közepette boldog-boldogtalantól megkérdezi, hogy jól van-e, ám nemcsak hogy nem érdekli a válasz, de ezzel egy időben, fejben már a bevásárlólistát állítja össze.

Az utolsó szakasz az integráció. Totális bebritülés, begermánolódás, betaljánulás etc. stb. Aki eljut idáig, az a magyarra már külföldiként tekint.

Ezek után mindenki maga döntse el, hogy emigrál-e vagy senem!

Miss Volly

komment

Címkék: pszichológia tévhit emigráns külföldön élés jojó emigráns bebritülés


2013.04.12. 22:54 elveszett generáció

Hülye kérdések az állásinterjún: három rossz tulajdonság

Az első, de biztosan nem az utolsó poszt a témában, mivel a vissza-visszatérő álláskeresés kálváriája a „csesztetett" nemzedék tagjainak egyik ismérve. Éppen úgy, ahogy a vissza-visszatérő, ostobának tűnő - igazából „álfurmányos", félrevezető - kérdések ismérvei a jellemzően multis állásinterjúknak. Ezek közül személyes kedvencem a következő:

„Melyek az Ön gyengeségei? Sorolja fel három rossz tulajdonságát!" 

Ha szerencsés vagy csak három, ha peches, akkor öt olyan negatív jellemvonásodat kell megszülnöd, amiket vadidegen emberek előtt is felvállalsz. Rendben. Végül is az önreflexió hasznos dolog. Senki sem tökéletes, és ezzel jó, ha mindenki tisztában van. Na, de az igazság ebben a helyzetben nyilván nem nyerő, elvégre nem pszichológushoz jöttem, és gyónni sem itt fogok. Különben is miért lenne feltétlenül köze akár egy rossz tulajdonságomnak is ahhoz, hogy jó multi rabszolga lennék-e vagy sem?! Miért ne lehetne a hónap dolgozója a magánéletben egy vadállat? Sose hallottunk még ilyenről, igaz?

Próbáljuk megoldani a problémát józan paraszti ésszel! Vegyünk egy olyan - emberi értelemben - negatív sajátosságot, ami munkáltatói szemmel nézve pozitív. 1. Munkamániás. Ejj, ez de elcsépelt! Ráadásul még erőltetett is. 2. Maximalista. Közhely, közhely. Állítom, hogy tíz álláskeresőből - na meg női magazinból és HR portálból - nyolc ezzel rukkol elő. 3. Túl jószívű/kedves/megértő/segítőkész/türelmes stb. A lista szinte a végtelenségig bővíthető. (Ez a módszer nem ajánlott. Volt alkalmam tesztelni egy előreláthatóan sikertelen kimenetelű interjún, de nem értették a tréfát.)

állásinterjú.jpg

Nem csoda, hogy nem megy a megfejtés. Hiszen az egész egy nagy hazugság. Ne hidd, Kedves Munkavállaló, hogy csak te kamuzol az állásinterjún. A munkáltató is vetít. A kérdés maga a megtévesztés. Az alábbi idézetből  (egy szakmabeli javaslatából) kiderül, hogy az interjúztató valójában nem rossz tulajdonságok felsorolását, hanem fejlesztendő területek (képességek, készségek, kompetenciák) kifejtését várja el a gyanútlan álláskeresőtől. DE AKKOR MIÉRT NEM ÍGY TESZI FEL A KÉRDÉST???

Az is gyönyörű, amikor a HR-es tanácsolja azt, hogy terelj, meg ferdíts. Persze az sem árt, ha smúzolsz is egy kicsit...

/.../

Háromféle jó válasz létezik

A) Az egyik, hogy egy olyan fejlesztendő területet hozol, amin jelenleg is tudatosan dolgozol.

Például: “Bár korábban folyékonyan beszéltem angolul, az elmúlt öt évben az angol tudásom kicsit megkopott. Éppen ezért három hónapja angol tanfolyamra járok, és intenzíven dolgozom azon, hogy újra magabiztosan tudjam használni a nyelvet.” /.../

B) Másik jó – és talán szélesebb körben ismert – válasz, ha egy olyan dolgot hozol példaként, ami valójában pozitív.

Például egy telefonos ügyfélszolgálati munkatárs mondhatja, hogy:

“Nekem fontos, hogy az ügyfél mindig elégedetten tegye le a telefont, és ezért hajlamos vagyok néha több időt is a problémájára szánni. Persze tudom, milyen fontos, hogy megfelelő számú hívást tudjak fogadni, ezért tudatosan figyelek arra, hogy ilyen időtúllépés tényleg csak kivételes, igen problémás esetekben forduljon elő.”

Ez a “fejlesztendő” tulajdonság valójában egy nagyon elkötelezett ügyfélszolgálati hozzáállást tükröz, ami az egyik legfontosabb előny ebben a munkakörben. /.../

C) Egy olyan tulajdonságot említesz fejlesztendőként, ami teljesen független a megpályázott munkakörtől, és lehetőleg az interjúztató szakterületétől is.

Például, ha valaki egy informatikai fejlesztő állásra pályázik, és az interjúztató mondjuk egy személyzetis és egy IT menedzser, akkor megemlítheti a jelölt, hogy

“A számvitelhez sajnos nem értek eléggé, az adóbevallásomat is mindig az anyósom készíti el. De a nyugdíjrendszer változása miatt szeretnék ezzel jobban képbe kerülni.”

Ez a válasz még talán valamiféle szimpátiát is kivált, ha az interjúztatók is hasonló cipőben járnak.

Egy fontos szabály van a negatív tulajdonságoknál: olyan dolgot soha ne hozz fejlesztendő területként, ami fontos elvárás a munkakörrel kapcsolatban.

Baráti üdvözlettel:

András

Forrás: Gerilla Önéletrajz, http://www.gerillaoneletrajz.hu/blog/ezt-az-allasinterju-kerdest-utaljatok-a-legjobban/

Hát köszönöm, András! Nélküled valóban elveszett lennék.

Üdv:

Hadzsász Valéria

komment · 1 trackback

Címkék: álláskeresés állásinterjú hülye kérdés multi rabszolga rossz tulajdonság HR-es csesztetett nemzedék


2013.04.08. 00:09 elveszett generáció

Csesztetett nemzedék

Meglepődve tapasztalom, hogy milyen sokan vannak azok, akik még nem hallottak az elveszett generáció elnevezésről, annak ellenére sem, hogy ők maguk is ehhez a korcsoporthoz tartoznak. Elveszettnek csúfolják egyes társadalomtudósok, a hazai és a külföldi sajtó a jelenleg húszas, harmincas éveiket taposó fiatalokat. A különböző generációs elméletek a korosztály pontos meghatározásában némiképp eltérnek, de általánosságban véve elmondható, hogy ha 1982-1995 között születtél, Kedves Blogomra Tévedő, akkor te is elveszett vagy. Állítólag. De miért is?

E nemzedék tagjai gyakran találják szembe magukat a következő sztereotípiákkal: tanulmányok kitolása (sokszor Erasmus-ösztöndíjas külföldi kiruccanásokkal), kései munkába állás, gyakori munkahelyváltás és/vagy munkanélküliség; kamaszkorukat elnyújtó Pán Péter szindrómások, családjuktól elszakadni nem tudó bumeránggyerekek; családalapítást halogatók, szinglik, elváltak. Akik céltalanul bolyonganak a nagy világban. „Akik nézték a Walt Disneyt, amikor meghalt Antall József" - csak hogy hungarikum is kerüljön a felsorolásba.

A fent említett elveszett generációs sajátosságok elterjedését tudományos kutatások támasztják alá. Mindazonáltal nekem első  nekifutásra éppen egy olyan hazai - a sajtó által sokat hivatkozott - felmérésbe sikerült belebotlanom, amelyben apró betűkkel fel van tüntetve, hogy nem reprezentatív. (Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a tudományos kutatások hitelességét...bár tudnék mesélni.) Az én reprezentatív ismeretségi körömben szép számban vannak olyanok, akikre ezek a „jellegzetességek" egyáltalán nem jellemzőek. Na meg akadnak olyan sorstársak is, akik magukra ismernek egy vagy több motívumban, akár még változtatnának is rajta, de amíg nem tudnak, addig is azon vannak, hogy előnyükre fordítsák helyzetüket. Persze lehet rajta siránkozni is. (Brühü.) Ám az „elveszett" generációnak éppen, hogy nyitottnak, rugalmasnak és gyakorlatiasnak kell lennie, ha nem akar elveszni a szó szoros értelmében. Vagy lehet hívni elveszettnek, de csak akkor, amikor majd fizikailag tűnik el - ebből az országból legalábbis - mondjuk azért, mert külföldre megy.

Egyáltalán hogyan is épülhetett be a köztudatba az elcseszett elveszett elnevezés? A név igazából már foglalt volt. Egy 1991-es generációs elmélet szerint az eredeti elveszett nemzedék tagjai az első világháborút megélt, a nagy gazdasági világválság idején felnőtté váló, nagyarányú munkanélküliségbe csöppenő amerikaiak voltak. A társadalomtudósok a megnevezést a kor egyik neves szülöttjétől, Hemingwaytől nyúlták le, aki a The Sun Also Rises c. művében tette népszerűvé a Lost Generation, vagyis elveszett nemzedék fogalmát. Elveszett. Így reflektált saját generációjára. Hmm. Vagy saját magára?!                                                                            2009-ben a brit sajtó - bizonyára kreativitás híján, de fantáziát látva az 1929-33-as és a 2008-2009-es gazdasági világválság párhuzamában - nevezte először Európa új elveszett generációjának napjaink huszon-harminc éveseit. Ez biztos túl hosszú volt ahhoz, hogy mindenki jól megjegyezze, mert az első e témával foglalkozó cikket leszámítva következetesen csak elveszett generációról szól a fáma. Magyarországon is. Noha a hazai szociológusok ritkán vesznek át külföldi nemzedékneveket egy az egyben, a líraian hangzó „elveszettnek" valamiért nem tudtak ellenállni.

kép1.jpg

Egyébként nem ez az egyetlen titulus, amivel a '80-as, '90-es évek emberpalántáit megbélyegezték. Mind közül a legismertebb - és egyben legdiplomatikusabb - megnevezés az Y generáció, de az angolszász hozzáértők MTV-generációt és IPOD-nemzedéket is emlegetnek. Érdekes, hogy a különféle generációs elméletek a korábbi korosztályok elé nem aggatnak leminősítő jelzőket. Pedig nekem lenne néhány ötletem... Az 1950-56-os abortusztilalom alatt született Ratkó-gyerekeket hívhatnánk például „becsúszott" generációnak is.

A szerencsétlen elnevezés mellett ami igazán irritáló, az a népek többségének prosztó hozzáállása a sokat emlegetett korosztályhoz és egyáltalán a generációk közti különbségekhez. Úgy veszem észre, hogy ez a probléma sajnos nem csak a „becsúszott" és az azt megelőző korcsoport részéről áll fenn. Megpróbálom összefoglalni az általános vélekedést dióhéjban: „Ezek a mai fiatalok!" Hé, Emberek! A szűklátókörű gondolkodás nagy betegség ám! A világ állandóan változik. Ezért egyik generáció sem lehet ugyanolyan, nem lehet rosszabb, mint a másik. Egyszerűen csak MÁS. Íme néhány példa azokra a változásokra, amelyekhez a „csesztetett" generációnak alkalmazkodnia kell: a társadalom elöregedése, gazdasági világválság 2.0 és az ebből adódó állásszerzési nehézségek; nemi szerepek és családi minták átalakulása; stb. Ráadásul Magyarországon még azokkal a fordulatokkal is számolni kell, melyeket a rendszerváltás hozott (pl. kapitalizmusban rejlő lehetőségek és nehézségek, határozott/határozatlan idejű külföldön élés elérhetőbb alternatívája).

A legelszomorítóbb azonban mégis maguknak az érintetteknek a reakciója - a hazai médiában legalábbis. Néhány kommentelőtől eltekintve senki sem háborodik fel a degradáló elnevezésen és a nemzedéket megbillogzó közhelyhalmazon. Sőt! Egyesek (Kontra Műhely) civil szerveződésekbe tömörülve egyenesen melléjük állnak. Mások cirkuszt kreálnak belőle: „botrányos" videókat készítenek részeg és/vagy bedrogozott tinikről. (Ők az Y diagnózis, de a „Z" betűt kellene használniuk, mert egy tök másik korosztállyal foglalkoznak.)

Hadzsász Valéria

komment · 1 trackback

Címkék: hozzáállás sztereotípiák Kontra Műhely Y diagnózis elveszett elnevezés becsúszott generáció


süti beállítások módosítása