Legalább százezer kint élő magyar, csaknem fél generációnyi kivándorlást - közülük sokan britföldi célállomást - fontolgató „elveszett" lélek... Felvetődhet a kérdés: Mi ebben a jó? Jó nagy közhely, de igaz: Mindennek van előnye és hátránya is. Mivel a magyar köztudottan pesszimista, következzenek elsőként a negatívumok.

 10. Tűzvésztől való félelem 

Valahol érthető a britek pirofóbiája, ami az 1666-os nagy londoni tűzvész óta ott ólálkodik kollektív tudattalanjukban. Ez néha szórakoztató, máskor viszont zavaró. Időnként irracionális paráik vannak a tűzveszéllyel kapcsolatban. Ilyen például a bekapcsolva felejtett konnektor esete. (A brit konnektorokat külön ki-be kell kapcsolgatni, hogy áram alatt legyenek.) Gyakran megkaphatod érte az "It's a fire risk!"  (≈ Tűzveszély! Figyejjé' oda!) felháborodást. Magyarázhatod, hogy akkor nálunk a Balkánon meg nonstop megy az áram, így folyamatos tűzveszély áll fenn. Ugyanakkor számomra érthetetlen, ahogy a valóban rizikós helyzetekről meg egyszerűen megfeledkeznek. Legyen az egy éjszakára rendszeresen magára hagyott égő gyertya, ami relatíve elég nagy fire risk. It's okay, majd megszokják, hogy te a konnektort olykor bekapcsolva felejted.

 9. Kaja (Kontra): vízízű zöldségek és gyümölcsök 

Irgalmatlanul kiábrándító tud lenni, amikor jóízűen beleharapsz például egy paradicsomba vagy kígyóuborkába, - legalábbis ezekre a kísértetiesen hasonlító zöldségekbe - majd megállapítod, hogy ez bizony csak látszatra az. Valójában fagyott zselé állagú vizet rágcsálsz. Sebaj, majd megszokod! Vagy bőséges öntettel fogyasztod, ahogy a britek teszik. Azokból legalább igen széles a választék. (Btw, ha nagyon utánajársz találhatsz ízletesebbeket is, csak jó helyen kell keresni.)

 8. Padlószőnyeg 

Pihe, puha, és ha véletlenül rálötykölsz egy kis cidert, akkor nem hagy látható foltot. De azért nem szívesen pásztáznék végig rajta egy mikroszkóppal. Félek, egy olyan új világ tárulna elém, amit inkább nem szeretnék megismerni. Allergiásoknak meg aztán külön élmény. Ja, hogy neked olyanod nincs?! Ne aggódj, még lehet. Nem baj, túléled valahogy.

 7. Szeparált hideg és meleg csapok 

Jéghideg vs. tűzforró víz: Keverd össze a kezedben! Vigasztaljon az, hogy a britek sem kedvelik különösebben ezt az elszabott dizájnt és elbénázott vízvezetékrendszert. Ezért sem ritkák náluk a nálunk is jól bevált keverőcsapokkal felszerelt háztartások. De ha a régivágású szeparált megoldással hozna össze a sors, ne kenődj el, annak is megvan a maga bája. A kádak csapjait gumicsővel szokás összecsatlakoztatni. Ami bár nem túl esztétikus, de legalább felváltva folydogál belőle a langyos/fagyos/forró víz, ami javítja a vérkeringésedet. No worries, majd megszokod!

 6. Kellemetlen háztáji zajforrások: csapódó ajtók és papírvékony falak 

Mindig nagy élmény a legédesebb álmodból egy enyhe lefolyású szívrohamra ébredni. A brutális zaj okozója a hidraulikus ajtózáró névre hallgat, amit én kinti létem alatt csak ajtócsapkodó lóf*sznak becéztem. A kényelmi célokat szolgáló, vagy a gömb alakú kilinccsel való ajtóbecsukcsapást megkönnyítendő kütyüvel nem is lenne olyan nagy gond, ha nem laknátok olyan sokan együtt egy házban. ***SPOILER: Ó, nem feledkeztem meg a tömegszállásokról sem, csak egy sokkal előkelőbb helyen szerepelnek a listán. SPOILER VÉGE*** A holtverseny másik helyezettje, a magyarhoz képest papírvékony brit fal pedig egyrészt tovább erősíti az ajtó-p-ü-f-ö-l-é-s-t, másrészt lehetővé teszi, hogy lakótársaid bélhangjait is tisztán halld. Semmi gond, előbb-utóbb hozzászoksz.

 5. Kétszínűség? 

Jó. Tudom én, hogy nem illik általánosítani, hiszen az ember nemtől, kortól és kultúrától függetlenül is lehet alamuszi. Mégis... van valami a britek konfliktuskerülő mentalitásban és túlontúl udvariaskodó kommunikációjában, amitől képmutató népnek tűnhetnek. Vagyis, nem a velejükig sunyik, csupán finomkodva adják a tudtodra, ha el szeretnének érni valamit. Kevésbé illedelmes, de talán illusztris példa: (szelíd hangon, némi mosoly kíséretében) "Are you gonna switch it off?" = Azt ki fogod kapcsolni? (Mármint a konnektort. Mi mást?!); értsd: Takarodj, és kapcsold ki! Kellő empátiával - aminek tapasztalataim szerint sok esetben ők meg híján vannak - a bevándorló megtanulhatja értelmezni és kezelni az ilyen helyzeteket. Vigyázat, a túlzott finomkodás ragályos!

 4. Időjárás (Kontra) 

Köztudott, de megemlítendő: eső, eső, eső... A Forrest Gump c. film egyik jelenete jut eszembe, amelyikben a főhős arról beszél, hogy hányféleképpen eshet az eső Vietnamban. Az a leírás majdnem teljesen igaz Britföldre is azzal a különbséggel, hogy nem egyfolytában szakad, hanem általában jön-megy a hol kiadósabb, hol szemerkélősebb zuhé. (Közben meg olykor kisüt a nap.) Emellett a szigetország még huzatos is. A kiadós csapadék még hagyján, de a szűnni nem akaró szél bizony igen kellemetlen tud lenni. Nyár: az nincsen. Ha nagyon akarod, megszokod.

 3. Tirpák étkezési és alkoholfogyasztási kultúra 

Legalábbis tirpákabb annál, ahogy azt feltételezed. Elsősorban a hollywoodi filmeknek köszönhetően élhet az ember fejében egy rakás elavult sztereotípia, miszerint a britek (amcsiknak angolok) sznobok, karót nyelt előkelőségek, finomkodók vagy zavarba ejtően udvariasak lennének. Még ha utóbbiban van is némi igazság, az étel- és alkoholfogyasztási szokásaikon ez egyáltalán nem érződik. Van az az archaikus mondás, hogy „magyar ember evés közben nem beszél". A britje meg előtte nem. A következő mondat soha nem fogja elhagyni a száját: Jó étvágyat kívánok! Ehhez jön még a sétálás közbeni főétel zabálás. (Ok, nálunk is előfordul, hogy lecsúszik egy szendvics útközben a BKK-n, de bizonyos fogásokat kultúrember asztalnál ülve, és késsel meg villával fogyaszt.) Az alkoholfogyasztásról meg csak annyit, hogy ha a magyar ember sírva vigad, akkor a brit meg addig vedel, amíg ki nem jön belőle az ősállat és/vagy be nem ájul. (Sok poszt illetve képes összeállítás született a témában, így nem is részletezném ezt tovább.) OMG... kultúrsokk! Ha szorult beléd némi jó érzés nem veszed át.

 2. Tömegszállás 

Ritkán fordul elő, hogy az emigráns ne egy olyan albérletben kezdje meg brit pályafutását, ahol nyolcadmagával lakhat egy házban. Kollégium feeling... Közös konyha, közös fürdőszoba, olykor közös nappali, bizonyos értelemben közös magánélet. Lopkodás a közös hűtőből, várakozás a közös mosógépre, egymás befújása a házinéninél stb. Kemény ez egy olyan országban, ami hemzseg a világ különböző pontjairól érkezett bevándorlóitól, bár a nézeteltérések sokszor nem is kulturális különbözőségekből, hanem kulturálatlan emberi hülyeségekből adódnak. De legalább mindig akad társaságod. És mindig van olyan, aki nálad rosszabb helyen él. Például a munkahelyén. Hogy megszokod-e? Egy ideig biztos elviseled.

 1. Tompulás - vagy ahhoz hasonló 

Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy miért támad az embernek az a benyomása, hogy napról napra csökken az agykapacitása, és ezzel párhuzamosan elkényelmesedik egy kicsit. Ez az érzés ott van sok jelentéktelennek tűnő mindennapi brit dologgal kapcsolatban. (Természetesen kivételt képeznek a listán szereplő szeparált csapok!!!) Ott van a maguktól csapódó ajtókban, a járni láthatóan képes időseknek és jól megtermett embereknek szánt elektromos kiskocsikban, az egyes tárgyakhoz tartozó használati útmutatókban, melyek komplett megoldási javaslatokat kínálnak, ha tönkre tennénk őket (pl. eltört szempillaspirál megjavítása). Vagy ott van bizonyos könyvekben, a gondolkodás csíráját is elfojtó közleményekben. Sajnos már nem tudom szó szerint felidézni azt a szép hosszú körmondatot, ami a lapozásra hívja fel a figyelmet, de emlékeimben csak így él: A következő oldalon folytatódik, kérjük lapozzon... lapozzá', Paraszt! (Köszönöm, de szeretnék erre magamtól rájönni!)

Szóval, mintha kicsit minden le lenne egyszerűsítve/butítva, valamint szájba lenne rágva. Könnyen lehet, hogy ez az egész csak nézőpont kérdése, de úgy tartják, hogy a kényelmeset, a jót (?) könnyű megszokni. A tompulásnak ez a veszélye.

Figyelem! A lista szigorúan szubjektív. Folytatása következik a tíz legimponálóbb mindennapi brit dologgal...

Miss Volly